2018. január 23., kedd

Családfogorvoslás

A holisztikus szemléletmód szerint az eltéréseket tágabb környezetükben vizsgáljuk. A rendelőmbe nem egy szuvas jobb alsó hatos sétál be, hanem egy olyan anyuka, aki kénytelen feladni egy időre a karrierjét, mert gyermeket vállalt. Vagy egy olyan férfi, aki megfeszül a megfelelési kényszertől, és szétcsikorgatja a fogait. Vagy egy jóságos, szelíd nagyi, aki elveszti az elsődleges agressziós eszközeit, a fogait, ezért új fogsort készítünk neki. Vagy egy zománchiányos gyermek, akinek anyuka nem bír határokat húzni.
Megállhatna ennyiből is a munkánk, hiszen a fizikai szintet megdolgoztuk - húztunk, tömtünk, csiszoltunk, pótoltunk, és ideig-óráig sikeresek voltunk. De! Az igazi okok felé nem fordítottuk a páciens figyelmét, csak az okozott károkat orvosoltuk.
Ezért érett meg a következő lépcsőfok a holisztikus gondolkodásunkban: még többet tudunk segíteni, ha egész családi rendszerben gondolkodunk, és építünk ki bizalmat egymás iránt. A többgenerációs ellátás mindenki hasznára válik. Egyrészt a családtagok közötti bizalmat és támogatást növeli, ha a nagyszülők elkísérik unokájukat fogászati kontrollra/ellátásra. Másrészt saját példájukon keresztül is bemutathatják a fogászati rendelésen elvárható viselkedést: rendszeresen beülünk a székbe és ellenőriztetjük fogainkat. Mindezek felett viszont a legfontosabb, hogy a családunkból hozzuk azokat a viselkedésmintákat, amelyekkel felnőttként dolgoznunk kell. Ha sikerül ezeket a gócpontokat megfogalmazni fogaink helyzete által, akkor gyakran már láthatjuk azt is, milyen egyszerű megoldások kerülhetnek a perspektívánkba.
Így a szuvas jobb alsó hatos kérhet segítséget a családjától, hogy ne kelljen feladni teljes mértékben önmagát. A szétcsikorgatott fogazat rájöhet, hogy többet jelent a minőségi együtt töltött idő, mint a hazatalicskázott pénz. A műfogsor is mondhat néha igent önmagára, és nem kell folyton másokat kiszolgálnia. S a zománchibás sem lesz lelkibeteg attól, hogy nemet mondunk az egészségtelen életre.
Minél többet tudunk önmagunkról és családunkról, annál könnyebben ismerjük fel azokat a helyzeteket, amikkel dolgoznunk kell: s annál könnyebben találjuk meg a közös nevező felé vezető utat, amely biztosítja az egyén számára is a harmonikus helyet a családi struktúrában.

2017. augusztus 6., vasárnap

A kismetszők szimbolikus jelentése





Nagyon sokan olvastátok a Nagymetszőkről szóló cikkemet, és őszinte örömmel tölt el, hogy többen jeleztétek vissza, mennyi AHA élménnyel teli elfoglaltságot adott a leírtak feldolgozása. Így most folytassuk a sort a kismetszőkkel.







Kismetszők

Ezek a fogak a másodikok a sorban. Általánosságban elmondhatjuk, hogy energiájukat a nagymetszőktől kapják, ezáltal megmutatva, hogyan hatnak az egyesek az ellentétek világában. Ebből következtethetünk az egyén temperamentumára, láthatjuk, hogyan reagál az archetípusokra, illetve van-e konfliktusa a szüleivel, ha igen, akkor hogyan küzd meg vele.

Vagyis a kismetszők összességében komplex képet mutatnak nekünk arról, hogy valaki hogyan boldogul szülői mintáival a mindennapi élet terén. 
                            
A bal felső kettes a női archetípussal, az anyával, az anyaival való kiegyezést szimbolizálja. Ha előre áll, arra enged következtetni, hogy korán önállósította magát valaki az édesanyjától.
Amennyiben a jobb felső kettes ugrik nagyon előre, akkor az élethez való hozzáállása progresszív. Ragaszkodik a szabadsághoz a feltétlen hatalommal szemben, s hamar függetleníti magát az apa figurájától, kerüli is a konfliktust vele – vita helyett előre menekül.
Ha a felső oldalsó metszőfogak ránőnek a középsőre, a kettesek az egyesekre, az a gyermek fölérendeltségét jelzi a szülők felett. Amennyiben ezek a fogak hátrafelé dőlnek, akkor a gyermek meghajlásáról tanúskodik, illetve a felnőtt alárendeltsége a szülői autoritás előtt. Azonban, ha csak a bal oldal érintett az csak az anya, ha csak a jobb oldal érintett, akkor csak az apára érvényes.
Azok az emberek, akiknél a kettes sokkal kisebb, mint az egyes – egérfog, rizs szem - alig hajlamosak a nyílt támadásra, barátságosnak és békésnek tűnnek. Ha csak a bal kettes ilyen, az az anya békés és önkéntes elfogadását jelenti. Ugyanez a jobb oldalon az apával kapcsolatos. Ha a kettes hiányzik, arra következtethetünk, hogy a jelzett tendencia még erősebb: az egyén eltűnik, feloldódik, amit látunk belőle, az a szülők felé irányuló teljes megfelelés állapota. Elképzelhető, hogy ezek az emberek önként élik a szüleik életét, és semmiféle összeütközésre nincs lehetőség.

Az alsó oldalsó metszőfogak kifejezhetik, hogyan éljük meg a polaritást, vagyis a személyiségünk a kívánt mértékben bontakozik-e ki a férfiasság/nőiesség területén. A bal alsó kismetsző mutatja meg számunkra, hogy egyéni szinten hogyan állunk a nőiség témakörével. Hátra dőlő fog esetén le vagyunk maradva a lélek által megkívánt fokozattól. Ha a kettes kifelé mutat, akkor a következő kérdések vetődnek fel: túlságosan előtérbe került-e a női oldalunk vagy esetleg arra van-e igényünk, hogy meghaladjuk azt a mintát, amit hoztunk.
A jobb alsó kismetsző arról mesél, hogyan állunk az eddigi életutunk alapján a férfiassággal. Bedőlt fog esetén vajon papucs vagyok-e? Kifelé mutató kettes esetén arrogáns macsót játszok, vagy inkább arra vágyom, hogy gyorsabban haladjak a férfi leckék útján?

Azt hiszem, mostanra mindenki a szájában tapogatózik…
Ahhoz, hogy a fogainkból olvasni lehessen, mindig személyre kell szabni az útmutatást. 

Van olyan eset, amikor gyönyörű, szabályosan álló metszőfogak mellett mégis nagy drámák vannak a szülőkkel vagy a férfi-női egyensúllyal. Ez esetben lehetséges, hogy az illető teljesen ki van egyezve ezzel a helyzettel, pont ezt akarta megtapasztalni, így a fogaknak sem kell jelezni, hogy változtatni kellene. Elképzelhető viszont az is, hogy a lélek tudja, hiába is jelezne a fogakon keresztül, hiszen az illetőnek sokkal komolyabb betegség kell ahhoz, hogy változtasson az addigi életén, tulajdonságain, játszmáin. Míg mások sokkal kisebb jelekből is értenek, nem kell ahhoz egy fognak kidőlni a helyéből, másfelé fordulni, szuvasodni.

A másik véglet az, amikor valakinek látszólag tökéletes a kapcsolata a szüleivel, harmóniában van a férfi-női témakörrel, a fogai mégis úgy állnak, mint a düledező kerítés. Ilyenkor lehetséges, hogy annyira elnyomott szerepet visz az adott egyén, hogy nem mer lépni, és inkább fenntartja a tökéletesség látszatát minden erejével. Például felnőtt nőként hagyja, hogy anyja mindenbe belebeszéljen, mert nem hiszi el, hogy kiállhat magáért. A külvilág felé azt kommunikálja, hogy anyám egyben a legjobb barátnőm, mindent megbeszélek vele. De nem csak az elnyomottak esetén láthatunk „tökéletes életet” kesze-kusza fogakkal. A nagy Egók is tudnak ilyet. Akik arra vetítenek, hogy az ő értékrendszerükben messze felülmúlnak mindenkit, de a fogaik mégiscsak elárulják, hogy a lelkiek útján mennyire le vannak maradva.

Remélem, újabb építő gondolatokat sikerült ébresztem! A következő cikkem a szemfogakról fog szólni. Addig is járjatok a fejlődés útján, én is ezt teszem!




Felhasznált irodalom:
·         Michéle Caffin: Was Zähne zeigen