Az utóbbi 10-15 évben egyre
inkább teret nyer a gyermekközpontú nevelés, és ennek megfelelően egyre nagyobb
elvárásokat támasztunk a nevelési intézmények felé is. Tudatosabban választunk
óvodát és iskolát, fontos, hogy szimpatikus legyen az óvónéni, a tanító néni,
és valljon hasonló elveket a gyermeknevelés terén is.
Viszont az egészségügy kapcsán
a legtöbb szülőnél megjelenik az aggodalom, ha a gyermeke beteg lesz. De nem
elsősorban a betegség miatt, hanem a beivódott, dogmatikus rendszerű ellátás
hat a mai napig elrettentőként a szülők számára. Mindannyian feszültséget élünk
meg egy kiszolgáltatott helyzetben, és ha a gyermekünkkel történik mindez,
akkor a tehetetlenségünk még tetézi rosszérzésünket.
Ezért fogászati ellátásunk
kapcsán minden eszközünkkel azon dolgozunk, hogy az együttérző bánásmód
feloldja a régi tapasztalatok negatív mintáit, és új, örömteli képek tölthessék
fel helyüket. Ezért ha a helyzet úgy kívánja, akkor a félénk gyermekek akár
több látogatást is tehetnek rendelőnkben, mielőtt tényleges kezelésre kerülne a
sor. Játszhatnak a gyermeksarokban, anya olvashat a fogorvosos
mesekönyveinkből, miközben az új környezet és a furcsa illatok ismerőssé és
biztonságossá válnak. Vannak olyan gyerkőcök is, akiknél a határozottabb stílus
a nyerő, másoknál a nyíltság és az őszinte, egyenes beszéd vezet eredményre. Minden
körülmények között arra törekszünk, hogy a gyermek megélhesse, az ő beleszólása
is számít. Mindezek mellett akadhatnak olyan sürgősségi esetek, mikor figyelmen
kívül kell hagynunk a gyermek tiltakozását, mert súlyos szövődmények
adódhatnak. Ilyenkor is figyelünk arra, hogy ne a rossz élményt hangsúlyozzuk,
hanem kis páciensünk bátorságát magasztaljuk.
Számunkra a legnagyobb öröm
az, ha a kontrollra visszajáró gyermekek lazán ugranak be a fogászati székbe,
és mosolyogva nyitják ellenőrzésre a szájukat.
Szeretettel várunk Titeket!
Dr. Rébay Domonkos