Az
egészséges fogazat és harapás elárulja nekünk az egyén önmagához és a világhoz
fűződő viszonyát. Stabil önértékelés és a világba vetett bizodalom esetén a
szájüreg is jól fejlett, megfelelő harapási pozícióban találhatóak a fogaink és
az állcsontok.
Mi a helyzet
abban az esetben, ha fogaink nem a megfelelő pozícióban állnak és ebből
kifolyólag nem lesz kielégítő a harapásunk?
Fizikai
szinten ez annyit tesz, hogy másképp tudunk az ételből darabokat kiharapni, és
azt megfelelően aprítani. Ez vonzza magával azt is, hogy a gyomornak és a beleknek
több munkát kell az emésztésbe befektetni, megnehezítve, esetleg rontva a
táplálék hasznosulását.
Lelki síkon
megfogalmazva a harapási rendellenességek az egész élethez való hozzáállásunkat
szimbolizálhatják:
- mekkorát
merek harapni az életből
- hogyan
küzdök meg a problémákkal
- mennyire
vagyok nyitott személyiség
- milyen az
egyensúly a két oldalam között
A felső és
alsó állkapocs normál esetben úgy záródik össze, hogy a felső fogak nagyjából 2
mm-rel előrébb helyezkednek el az alsóknál. Ebben az esetben a szellemi
világhoz kapcsolható felső állkapocs megfelelő mértékben uralja a testi síkot
kifejező alsó állkapcsot. Tehát az elme irányítja a testet.
Az első harapás azt jelenti, hogy az alsó
fogak túlnyúlnak a felsőkön, bulldogra emlékeztető arcot kölcsönözve viselőjüknek.
Itt már sejthetjük is a problémákhoz való hozzáállást: makacsul megragadják a
konfliktushelyzetet és nem engednek.
A hátulsó harapás jóval gyakoribb
jelenség. Ilyenkor zárt harapás mellett az alsó fogak jóval a felsők mögé
kerülnek. Általánosságban ez azt jelenti, hogy az ilyen típusú személyiség
inkább szellemi síkon működik. Gyermeknél megmutathatja, hogy a testi fejlődés nem
tud lépést tartani az értelmi képességekkel. Az ilyen típusú emberek nem
szeretnek konfrontálódni, inkább visszahúzódnak. Ha mégis vitára kerülne sor,
akkor is szegényes az eszköztáruk önvédelem terén.
A mélyharapás fizikai síkon úgy jelenik
meg, hogy a felső állkapocs harapás közben részben vagy teljesen fedi az alsó
állkapcsot. Ez az introvertált személyiség egyik testi jellemzője lehet. Ők
nehezen nyitnak a külvilág felé, lezárják határaikat, nem engednek bepillantást
belső világukba.
Ezzel
szemben érthetjük meg a nyitott harapást.
Ilyen esetben az alsó és felső fogsor elöl nem ér össze, nem záródnak le a
határok. Ha a határok nem záródnak, akkor mások is könnyen bejöhetnek, befolyásolhatnak,
akár még az irányítást is átvehetik. Az ilyen típusú ember hajlamos a másoktól
való függésre, nehezen válik individuális személyiséggé.
Abban az
esetben, ha a két állcsont egymástól oldalirányba csúszik el, akkor
keresztharapásról beszélünk. Itt a jobb-bal oldali dominancia kérdésköréről van
szó: racionális – férfias vagy érzelmi – nőies irányba vagyunk-e eltolódva.
Természetesen
nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a harapási rendellenességek
korrekciójának úgy érdemes neki fognunk, ha a lelki síkot is rendezni kívánjuk
egyben. Azt is fontos szem előtt tartani, hogy a testünket érő változások pozitív hatással is lehetnek lelkünkre. Például egy olyan befelé forduló kamasz, akinek zárt a harapása, a fogazat rendezése után könnyebben lépi meg a külvilág felé nyitást. Természetesen ilyenkor nagyon megkönnyíti a folyamatot, ha a szülők is elfogadóbb nevelési stratégiát közvetítenek felé.
Dr. Rébay Domonkos
(Felhasznált irodalom: Rüdiger Dahlke - Az agresszió, mint esély)